A Buccaneers és a Panthers összecsapása nem volt túl színvonalas, de az izgalomra nem lehetett panasz.

A kisebb meglepetésre 1-3-mal rajtoló Carolina Panthers Cam Newton nélkül, de hazai pályán fogadhatta a szintén 1-3-mal álló Tampa Bay Buccaneerst. Mivel a Párducok cserirányítója, Derek Anderson az évek során igazi Kalóz-specialistává fejlesztette magát, még megtépázva is a konferencia címvédője volt a mérkőzés esélyese. Jameis Winstonék azonban nem feltartott kézzel érkeztek a Bank of America Stadiumba, amit jól bizonyít, hogy a félidőre 6-0-s előnnyel vonulhattak. A fór lehetett volna nagyobb és kisebb is, ám az első félidőben mindkét rúgó kötelező mezőnygólt hibázott. Előbb a vendégek újonc kickere, Roberto Aguayo durrantott mellé egy 33 yardos próbálkozást (a két sikeres kísérlete 35 yardos volt egyébként), majd a szünet előtt Graham Gano tévesztette el a célt 43 yardos távolságból.

A második félidő elején azonban az öltözőben maradt a Bucs védelme, a Jonathan Stewartot helyettesítő Cameron Artis-Payne pedig két futott TD-jével úgy tűnt, végre berúgja a motort a Panthers alatt. A Buccaneers azonban a visszatámadásból szintén TD-t szerzett, és egy sikeres kétpontossal 14-14-re egyenlített. Innentől viszont akár a Benny Hill zenéjét is alávághatták volna a találkozónak, hiszen egy puntháborút követően előbb Derek Anderson dobott interceptiont az endzone-ban, majd a túloldalon Aguayo hibázott ismét, ezúttal 46 yardról.

Már-már úgy tűnt, hosszabbításba torkollik a meccs, amikor a Buccaneers kevesebb, mint 2 perc alatt képes volt végiggyalogolni a pályán, Dirk Koetter pedig az előzmények ellenére is rábízta a 38 yardos, meccset eldöntő mezőnygólt kickerére, aki ekkor már nem hibázott. Így 17-14-re nyert a vendég Buccaneers, amely 2-3-mas mérlegével még talán reménykedhet, az 1-4-re visszaeső Panthers viszont óriási slamasztikában van. A Párducoknak ugyanis nem csak a mérlege borzasztó, a mutatott játék sem ad okot a bizakodásra. Artis-Payne-en kívül egyedül a 181 yardig jutó tight end, Greg Olsen érdemel elismerést a hazaiaktól, akik az impotens támadások mellett 4 turnoverrel pecsételték meg a sorsukat.

A másik oldalon viszont Roberto Aguayón nem tudunk napirendre térni. Az újonc rúgót az egyetemi foci történetének legpontosabbjaként tartották számon, a Buccaneers pedig egy feltrade után egy 2. körös cetlit sem sajnált érte. Csakhogy a profik között hamar kiderült, hogy a játékos idegei bizony közel sem olyan erősek, mint a lába. Már az előszezon tét nélküli találkozóin is rendre hibázott: a nyitófordulóban egy extra pontot, majd a következő körben két mezőnygólt szabott el. A sajtó persze rögtön az arcába mászott, a játékos pedig korrekt módon lenyilatkozta, hogy bizony érzi a terhet a vállán, de igyekszik összekapni magát. Pár héttel később már úgy tűnt, ez sikerült is neki, hiszen az utolsó két preseason találkozón 4 extra pontot és 5 field goalt értékesített, köztük egy 48 és 50 yardost is.

Ahogy azonban elrajtolt a szezon, ismét jöttek a problémák. Aguayo a Cardinals, majd a Rams ellen is betlizett egyet, ráadásul utóbbi mérkőzésen egy extra pontnál is hibázott, amivel ha közvetve is, de nagy szerepet játszott abban, hogy a Kalózok végül 37-32-re kikaptak hazai pályán. A múlt héten Denverben aztán csak egy extrapontnál akadt dolga, majd így érkeztünk el a fent ismertetett mérkőzéshez, amelyet végül 3/5-as mutatóval, de ami ennél jóval fontosabb, egy meccset eldöntő, sikeres rúgással zárt. Ha ez nem ad neki önbizalmat ahhoz, hogy végre megtalálja az egyetemi formáját, akkor nem tudjuk, mi fog. A statisztikák biztosan nem, hiszen a 4/8-as értékesítési arány a legrosszabb az aktív rúgók között, ahogy a 4 kihagyott mezőnygól is. A Buccaneers azonban látszólag türelmes, a kérdés csak az, hogy meddig, hiszen a mutatók alapján nem túlzás azt állítani, Aguayót jelenleg csak a draftértéke tartja rosteren Tampa Bayben.

Tetszett a cikk?
Ossza meg ismerőseivel