Same old Lions

Nem volt célunk tematikus napot tartani, de az élet úgy hozta, hogy a 2. fordulóban az NFL hagyományosan szerencsétlennek tartott csapatai szállították a legérdekesebb sztorikat. A Brownsról már említést tettünk a mai nap folyamán, de a szintén elátkozottnak tűnő Jaguarst is kifiléztük, így most ideje szót ejteni a Lionsról.

A detroiti alakulat ugyanis éppen nagy reformon megy keresztül, amire lássuk be, szükség is van, hiszen az elmúlt évtizedekben két korszakos zseni is inkább visszavonult, mint hogy tovább folytassa a szenvedést az Egyesült Államok egyik legdepresszívebb városának csapatában. Bob Quinn, az új General Manager elhatározta, hogy felszámolja a „vesztes kultúrát”, ami a csapat körül uralkodik, és amire az említett legendák, vagyis Barry Sanders, illetve Calvin Johnson is panaszkodtak. Ennek érdekében a Patriotstól elhozott szakember felújíttatta a csapat gyakorló létesítményeit, kifestette az öltözőt és persze a szurkolók boldogságáról sem feledkezett meg. Színes festést kaptak például az endzone-ok a Ford Fielden, az új ledvilágításnak köszönhetően pedig 15 %-kal nagyobb fényben úszik a játéktér. A legjobban várt újdonság azonban kétségtelenül az 1975 óta szüneteltetett hivatalos cheerleader csapat feltámasztása volt.

Az már nyár elején kiderült, hogy a vezetőség elkezdte a toborzást, viszont azóta szinte semmilyen információ nem szivárgott ki arról, hogy mégis kik rázzák majd a pompont a csapatnak. Ennek köszönhetően még nagyobb volt a várakozás és az öröm, amikor vasárnap délután a 28 hölgyemény (akik közül ketten is Shelby keresztnevet viselik, bizonyítva tényleg a Motorváros szülöttei) kifutott a gyepre az új egyenruhában:

Ahogy az alábbi (az MLive.com fotósa által lőtt) képeken is látszik, a lányok lehet, hogy még a szurkolóknál is izgatottabbak voltak:

Motivációban tehát nem volt hiány, és miután a Lions egy körömrágós meccsen győzni tudott a Colts otthonában az első fordulóban, miközben az ellenfélként érkező Titans kikapott az akkor még félkarú óriásnak tűnő Vikingstól, mindenki örömünnepre készült a Ford Fielden. A Lions faktorral azonban nem számoltak...

Pedig a mérkőzés elején úgy tűnt, a hazai játékosok vért ittak. Anquan Boldin például megszerezte első TD-jét kékben, Matthew Stafford pedig két jó passz között ilyen megmozdulásokkal vétette észre magát.

A – szakkifejezéssel élve – csúnyán seggrefejelt Perrish Cox aligha mondja többé, hogy ide nekem az oroszlánt is...

A lelkes játéknak köszönhetően a Detroit 9-3-as vezetésnél már az ellenfél egyyardosán próbálta tovább növelni előnyét – aztán kezdődött az, amit nyugodtan nevezhetünk „Lionskodásnak”.

Stafford ugyanis a következő másodpercekben hiába adott gyors egymásutánban két TD-passzt is, a bírók mindkettőt annullálták. A második, holding miatt elvett hatpontost aligha lehetett vitatni, de hogy az első, Eric Ebron által szerzett TD miért lett érvénytelen – azon kívül, hogy Detroitban már-már hagyománya van a bírói tévedéseknek – azt nem tudjuk.  A zebrák mindenestre offensive pass interference büntetést láttak, mert szerintük a tight end előtt keresztbekorcsolyázó Da’Norris Searcy nem a saját ügyetlenségének köszönhetően esett ki a cipőjéből. Lelkük rajta, szerintünk ez körülbelül annyira volt büntethető, mint amitől Pete Carroll három órával később szabályos hisztirohamot kapott a Seahawks Rams elleni összecsapásán.

Az újabb büntetésnek köszönhetően aztán született egy olyan kép, ami akár háttér is lehetne egy Lions szurkoló számítógépének asztalán: 1&Goal a 26 yardoson.

Mondani sem kell, csak mezőnygól lett a támadásból, a Lions pedig itt korántsem fejezte be a sárga zászlók gyűjtögetését. Az estét végül 17 büntivel zárták, amiből három touchdownt érvénytelenített, ez pedig nagyban hozzájárult a 16-15-ös vereséghez. Jim Caldwell fiai összesen 138 yardot vesztettek a fegyelmezetlenségek okán, és csak annak köszönhették, hogy meccsben maradtak, hogy a Tennessee is felvette a kesztyűt: a Titánok ugyanis szintén begyűjtöttek 12 zászlót 83 yard értékben. A két csapat tehát alaposan megdolgoztatta a zebrák derekát: összesen 29 alkalommal kellett lehajolniuk a sporiknak, hogy felvegyék a földről a sárga textilt, ami ugyan messze van az 1951-ben felállított 37-es rekordtól (Cleveland-Chicago), de azért tisztességes teljesítmény.

A mérkőzést végül a Titans veterán elkapója, az AFC Southból szabadulni képtelen Andre Johnson döntötte el, aki másodpercekkel a mérkőzés vége előtt rántott le egy Mariota passzt az endzone-ban. Ráadásul a Detroit végül nem csak a mérkőzést veszítette el, hanem jópár játékosát is sérülés miatt. Pontos diagnózist egyelőre nem tudni senkiről, de nem túl bíztató, hogy Ameer Abdullah, Ziggy Ansah, Kyle Van Noy és a DeAndre Levyt helyettesítő Antwione Williams is idő előtt ment be az öltözőbe.

Bár még sok van hátra a szezonból, nagyon úgy tűnik, hogy a vesztes kultúrát még nem sikerült teljes mértékben kisöpörni a Ford Fieldről. Pedig talán egyetlen városnak sem lenne akkora szüksége egy szerethető és sikeres sportcsapatra, mint Detroitnak...