Tudva, hogy a Falcons öt győzelméből négyszer csak az utolsó negyedben vagy a hosszabbításban tudott fordítani és nyerni, illetve néhány New Orleans – Atlanta meccsel a hátunk mögött egyértelműen kiélezett rangadót vártunk a hatodik hét első meccse előtt. De jobban el tudtuk képzelni azt is, hogy a hibátlan mérleggel álló vendégek lépnek el a Szentektől, és nyerik meg simán a mérkőzést, mint hogy ez fordítva fog megtörténni. A Saints azonban nagyon felszívta magát, labdaszerzésekkel hamar ellépett ellenfelétől, a találkozó második felében pedig nem hagyta feljönni a Falcons-t, hanem tökéletesen kézben tartotta a meccset.
Időrendi sorrendben haladva, az első drive azonnal egy Mark Ingram touchdownt hozott, majd az Atlanta az ellentámadásból a Saints térfelének közepén rontott el egy negyedik kísérletet egy buta fumble-lel. Később aztán Michael Mauti blokkolta a vendégek egyik puntját, sőt ő maga a labdát is összeszedte és még az end zone-ba is besétált vele, így az első negyed végén 14-0-ra vezetett a New Orleans. A blokkolt punt egyébként valahol törvényszerű volt, annyiszor mutatták a meccs kezdetén Steve Gleasont és a róla készült szobrot, szóval igazából nem is lepődtünk meg azon, hogy mondhatni hollywoodi forgatókönyvet kapott az összecsapás. (Aki esetleg nem tudná, hogy ki Steve Gleason és milyen szoborról is van szó, az olvassa el ezt a cikket.)
A folytatásban aztán úgy tűnt, hogy éledezik az Atlanta, és Roddy White idei első TD-jével elkezdte a felzárkózást a gárda. A következő labdabirtoklásból az egyenlítés is meg lehetett volna, de ekkor Tevin Coleman hibázott nagyot, és ejtette el a labdát, pedig már éppen a vörös zónába ért a csapat. A folytatás sem sikerült túl fényesre a Falcons számára, mert bár a védelem ismét simán megfogta a Saints támadását, ekkor Matt Ryan fumble-je jelentette a végállomást, ráadásul megint csak az ellenfél célterületéhez közel.
A New Orleans védelméből olyan játékosok villogtak, akikre őszintén szólva nem nagyon számítottunk volna az eddigi meccsek alapján. Gondolunk itt például Dannell Ellerbe-re, aki 14 szereléssel, egy kiharcolt és egy összeszedett fumble-lel zárta a mérkőzést, de említhetnénk például Cameron Jordant is, aki három sackig jutott az este folyamán. A nagyszünetet követően ráadásul nem aludt el a Saints, hanem egy Zach Hocker mezőnygóllal (a kicker két másik rúgást elrontott a meccsen), illetve egy Benjamin Watson touchdownnal növelte 24-7-re az előnyét.
Benjamin Watson előtt egyébként le a kalappal, ugyanis nagyszerűen játszott, a 34 éves tight endet ráadásul most az új Jimmy Grahamként éltetik. Egyfelől érthető, hogy a 10 elkapással 127 yardig és 1 TD-ig jutó játékos miért lett egycsapásra ilyen népszerű, de azért kissé mókás is ez a szituáció. Azt mondjuk nem lehet tagadni, hogy Watson jó eséllyel élete meccsét játszotta most főműsoridőben, a CBS statisztikája szerint ráadásul Graham sem kapott el soha 10 passznál többet egy mérkőzésen New Orleans-i karrierje során.
Az utolsó negyedre fordulva ezúttal már egyértelmű volt, hogy ezt a meccset csak valami csodával fordíthatja meg a Falcons, egyáltalán nem volt benne a találkozó képében, hogy innen ezúttal lehet visszaút. Devonta Freeman azért előbb egy futott, majd egy elkapott touchdownnal szépített, a kettő között pedig Mark Ingram is szerzett a Saints-nek és saját magának egy újabb hatpontost, így a végeredmény 31-21 lett a hazaiak javára.
A Saints győzelem kulcsa az volt, hogy a lehető legjobb ütemben szerzett labdákat a védelem, illetve a special team. Benjamin Watson személyében volt egy meglepetés célpontja Drew Brees-nek, akivel semmit nem tudott kezdeni az ellenfél. Ezen kívül pedig a New Orleans egyszerűen elhitte, hogy ők bizony, ha valakit, akkor a Falcons-t meg tudják verni.
