Super Bowl beharangozó

Érdeklődés hiányában idén elengedtük a meccsbeharangozót, mint formátumot, és miután az a 60 törzsolvasó, aki korábban kattintotta hétről-hétre a cikkeinket, nem vonult fáklyákkal a szerkesztőség elé, kimondhatjuk: ez volt a helyes döntés. Az viszont nem történhet meg, hogy a Super Bowlt nem vezetjük fel a klasszikus módon, szóval fogadjátok szeretettel idei matchup összevetésünket, amelyben 9 szempont alapján vizsgáljuk meg a két résztvevőt, hogy végül kiderüljön, mi melyik csapatot tartjuk esélyesebbnek az LI. Super Bowl megynyerésére.

Tapasztalat:

A héten foglalkoztunk már a két csapat Super Bowl történelmével, így eltekintenénk attól, hogy ezt most újra megtegyük. A tapasztalat azonban nem elhanyagolható szempont egy matchup vizsgálatánál sem, ezért vettük most újra elő a témát. Persze egy 18 évvel ezelőtt lejátszott döntő a Falcons számára nem ad sok pluszt, legfeljebb annyit tanultak meg egy éltre, hogy a Super Bowl héten már nincs elmászkálás éjszaka. A Patriots keretében viszont vannak olyan játékosok és edzők, akik részesei voltak a 2014-es sikernek és a Giants elleni próbálkozásoknak (sőt, Bill Belichick és Tom Brady ugye a 2000-es évek eleji sikerszériának is), ez pedig komoly előnyt jelenthet.

Mert bár minden mérkőzés más, a médiaesemények és a felhajtás kezelése könnyebb annak, aki már korábban átélte. Mint a döntő érdekességeit összegző cikkünkből is kiderült, természetesen a Falcons oldalán is vannak olyanok, akik már megtapasztalhatták, milyen ritka a levegő a csúcs közelében, de Pats keretében szinte minden második játékos ilyen.

Matchup: Patriots

Helyismeret:

Jelent-e bármi előnyt, ha valaki otthonosabban érzi magát a héten szintén bemutatott NRG Stadiumban? Ezt alighanem csak azok tudják, akik most éppen életük egyik legfontosabb mérkőzésére készülnek. Két ilyen remek csapat esetében azonban lehet, hogy csak apró nüanszok döntenek majd, így ezt a faktort sem hagyhatjuk ki a számításból.

A Panthers elleni döntő a meztelenségről szólt Houstonban. A pályára futó, hiányos öltözetű őrült mellett ugyanis itt villant ki Janet Jeackson mellbimbója is a félidei show során. Nem hinnénk, hogy az dönt, hogy a Pats az ilyen váratlan helyzetekre már jobban fel van készülve, de ki tudja?

Mivel a Patriots az AFC-ben játszik, nincs semmi csodálkoznivaló abban, hogy többször léptek pályára a Texans otthonában (4+1 alkalom vs. 2 alkalom). Ráadásul az utolsó élményük is frissebb, hiszen a New Englandnek tavaly lehetősége nyílt kipróbálni a mindössze két éve műfüvesített aréna talaját (és ha már ott voltak, fel is mosták a Houstonnal a padlót). A Sólymok ezzel szemben 2010 decembere óta nem jártak a stadionban, vagyis a Reliant helyére került NRG feliratot is most csodálhatják meg először élőben.

És ha ez még nem lenne elég ütős érv amellett, hogy miért a Pats jött ki győztesen ebből a matchupból is, akkor csendben megjegyezzük, hogy a Hazafiak még Super Bowlt is játszottak a létesítményben, hiszen 2004 januárjában itt győzték le a Pantherst. Persze azóta átrendeztek pár dolgot Houstonban, szóval ne gondoljuk, hogy előnyt jelentene a bostoniaknak, hogy Bill Belichick ismeri a legjobb kamerázós helyeket… (Bocs, ezt a poént nem tudtuk kihagyni.)

Matchup: Patriots

Egymás ellen:

Eddig mindig Brady fogadta a gratulációt.

Idén két – ha nem is világháború előtti, de viszonylag – tradicionálisnak mondható gárda találkozik egymással a döntőben, a közös múltjuk összesen 45 évet ölel fel. Először 1972-ben mérték össze erejüket, akkor 21-20-ra a Patriots diadalmaskodott. A következő 26 évből viszont a Falcons jött ki jobban (6-2), hogy aztán az ezredfordulót követően jöjjön a totális bostoni uralom (4-0). Az összmérleg tehát 7-6 a Hazafiaknak, viszont ami fontosabb, hogy Belichick New England-i vezetőedzőként még nem vesztett, Matt Ryan pedig még nem nyert az egymás elleni találkozókon. Legutóbb egyébként 2013-ban találkoztak a Foxboróban, akkor a hazaiak 30-23-ra győztek, pedig a Sólymok irányítója 421 yardot hajigált össze.

Matchup: Patriots

Alapszakasz:

A napokban áttekintettük az Atlanta és a New England szezonjának legfontosabb, legérdekesebb vagy éppen legviccesebb pillanatait, így most ismét csak röviden térünk ki arra, amiből következtetéseket vonhatunk le. A legobjektívabb összehasonlítási alap természetesen a két gárda alapszakasz mutatója: a Pats a maga 14-2-vel ebben simán veri a Falcons 11-5-jét, de nem csak ezért kell ismét a bostoni alakulat mellett letennünk a voksunkat. Sőt, még csak nem is a hosszabb győzelmi széria volt a döntő (a Pats 9 sikernél tart zsinórban, a Falcons „csak” 6-nál).

A mérleg nyelvére sokkal nagyobb hatással volt a Hazafiak első három meccse, amikor Tom Brady nélkül is megvertek két későbbi playoff-csapatot. Ez olyan fegyvertény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, ahogyan azt sem, hogy Gronkowski kidőlése óta veretlen a gárda. Számunkra ugyanis az volt a legfontosabb tapasztalata a két Super Bowl résztvevő alapszakaszának, hogy Belichick keretén sebet ejteni ugyan lehet, de a gépezet attól még ugyanúgy pörög tovább.

Matchup: Patriots

Belőle kinézzük, hogy ezt a döntőt is képes lenne megnyerni Brady nélkül.

Rájátszás:

Reméljük, a Falcons szurkolók még nem vágtak eret magukon, hiszen épp most érkeztünk el a beharangozónak ahhoz a részéhez, ahol a Sólymoknak osztjuk a lapot. A rájátszásban ugyanis abszolút dominált a csapat, és a 12 résztvevőt figyelembe véve messze ők nyújtották a legmagabiztosabb teljesítményt. A pártatlan nézők persze aligha örültek az Atlanta tükörsima találkozóinak, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a Pats-fanokon sem kellett gyakran szívmasszázst alkalmazni az összecsapások közben. Talán a Texans elleni meccs első félidejében volt néhány olyan pillanat, amikor megemelkedett a vérnyomásuk, de végül abból az összecsapásból is magabiztos győzelemmel jöttek ki. Ennek ellenére mi a szinte hibátlanul teljesítő Falconsnak adjuk ezt a matchupot, hiszen Ryanék még csak egy turnover erejéig sem hitették el az ellenfeleikkel, hogy lehet esélyük, és gyakorlatilag úthengerként gázoltak át a Sehawkson majd a Packers-ön is.

Matchup: Falcons

Edzők:

Nem Dan Quinnen múlt, hogy a 2014-es Super Bowlban nem sikerült győznie Bill Belichick ellen. Bár a támadójátékokat Kyle Shanahan hívja, ha úgy adódik, a Falcons biztosan futni fog az 1 yardos vonalról.

Nem nagyon tudunk olyan trénert mondani, akit győztesként hoznánk ki ebből a matchupból Bill Belichickkel szemben – eltekintve persze Tom Coughlintól. Pedig szegény Dan Quinnt sem szabad lebecsülni, hiszen egy kétszeres Super Bowl résztvevő és egyszeres győztes védőkoordinátorról beszélünk. A Falcons másodéves HC-ja ráadásul a Dolphins és a Jets korábbi védőfal edzőjeként négy éven keresztül évi két meccset is játszott a Hazafiak ellen, szóval nem ismeretlen számára a kihívás. Ettől még az öreg Bill dörzsöltsége, valamint a New England-i stáb összeszokottsága egyértelműsíti a kérdést a számunkra.

Matchup: Patriots

Ha a Falconsnál a labda:

Végül elérkeztünk azokhoz a pontokhoz, amelyek talán a legtöbbet nyomnak a latban. Azt már mindenki betéve tudja, hogy a Sólymoké volt a liga legjobb támadósora, meccsenként 33,8 pontos átlaggal, és arról is írtunk már, hogy a Pats igazi sztárjátékosokat nélkülöző védelme engedte a legkevesebbet, 15,6 egységgel. Ebből kiindulva tehát ne gondoljuk, hogy az Atlanta csak úgy végigmasírozik az ellenfelén, mint ahogy a rájátszás eddigi két meccsén tette, Bradyék meg majd próbálnak kapaszkodni.

Balra Freeman, jobbra Coleman. Mivel játékstílusra is nagyon hasonlítanak, nem könnyű őket megkülönböztetni a pályán. Cserébe viszont előny, hogy mindkettejük ellen ugyanúgy lehet felkészülni.

A Pats védelme főleg a futás ellen alkotott kiemelkedőt (88,6 yard találkozónként), így Tevin Colemannek és Davonta Freemannek nem lesz egyszerű dolga. A Steelers ellen láthattuk, hogy Le’Veon Bell sem hozta zavarba Matt Patricia egységét, ugyanakkor a futó viszonylag hasznosabb tudott lenni a screen játékoknál (amíg meg nem sérült). Mivel a Falcons running backjei elég jól használhatók a passzjátékok során, ez egy esély lehet a Sólymoknak, de a legörvendetesebb persze az lenne, ha a futójátékkal is hatékonyan tudnának előrehaladni.

Amivel várhatóan nem lesz baj, az a passzjáték. Az MVP-nek is megválasztott Matt Ryan révületben játszik a playoffban, sőt, igazából az egész szezonban. Ebben sokat segít neki Julio Jones, akit képtelenség egy emberrel levédekezni, de sokszor még kettővel is nehéz. A legnagyobb gond viszont az, hogy Ryan nem csak Jonest tömi labdákkal: az alapszakaszban összesen 13 játékostársának adott TD-passzt, ami nem mellesleg új NFL rekord. Gabriel és Sanu is képes könnyen tisztára játszani magát, ha mindenki a 11-esre koncentrál, és ezek a játékok is olyan jól működnek, hogy szinte már kuriózum, ha Ryan egy tight endnek vagy egy fullbacknek passzol. Pedig az ilyen a játékoknál is rendkívül eredményesek.

Matchup: Falcons

Ha a Patriotsnál a labda:

Szintén érdekes a helyzet, ha a Patriots támad. Gronkowski kidőlése óta ugyanis nincs egy olyan extraklasszis, akire azt mondanánk, hogy folyamatosan figyelni kell, cserébe viszont van 5-6 olyan támadójátékos, akit hirtelen elő lehet rántani a kalapból. Josh McDaniels pedig rendre elő is rántja ezt az embert. A Texans ellen Dion Lewis volt a halálos fegyver, a konferenciadöntőben pedig Chris Hogan. Ha tippelnünk kellene, akkor a döntőben majd Michael Floyd robbant nagyot, hiszen jelenleg ő az, akitől a legkevésbé várnánk, de ezt csak a tanácstalanság mondatja velünk. Talán a Falconsnál felkészültebb koponyák ülnek…

Floyd nagyon gyanúsan csinálta az indiánszökdelést a Super Bowl előtti utolsó sajtónyilvános tréningen. Csak nem készül valamire?

Ami bíztató lehet a Sólymok szempontjából, hogy az alapszakaszban 25,4 pontot átlagoló védelmük a playoffra felszívta magát, és szinte csak a garbage time-ban engedte levegőhöz jutni a Packers és a Seahawks támadósorát. Futás ellen átlagosnak mondható az atlantai defense, de hozzá kell tenni, hogy sok ellenfelük játszott nagy hátrányban, így a 104,5-ös alapszakasz átlag akár aggodalomra is adhatna okot. LeGarrette Blount megállítása jelenthet némi kihívást, de az is lehet, hogy a New England buldózere pályára sem kerül, mert a Patsnek éppen olyan kedve van, hogy példának okáért James White lesz a lead back. Náluk sosem lehet tudni. 

Ha a passzjátékot nézzük, Bradyre nem kell kitérni, ő biztosan hozni fogja magát, neki a Super Bowl már lassan olyan, mint amikor a hátsó kertben passzolgat a gyerekeivel. A kérdés csak az, hogy az elkapói mennyire fognak előre rettegni Gisele Bündchen haragjától, aki 2011-es döntő után Wes Welkert hibáztatta a vereségért. Tapasztalt és kipróbált célpontnak Amendolát és Edelmant mondanánk, hiszen nekik TD-elkapásuk is van már döntőből, a formát tekintve pedig utóbbi lehet veszélyesebb. Szintén érdekes lehet Martellus Bennett szerepe, ugyanis a Falcons védelme mindkét playoff meccsén engedett hatpontost az ellenfél tight endjének.

Ami már most borítékolható, hogy hiába van fiatal és ígéretes secondaryje a Falconsnak, ha a defensive backeknek kell felvenni a harcot Bradyvel, akkor a Sólymok halálra vannak ítélve. Az egyetlen esélyük, ha a Vic Beasley vezette passrush zavarja meg az irányítót, csakúgy, mint a Texans tette a Divisional Round első félidejében, amikor a Pats QB-ja többször is hibázott. Miután Dan Quinn védőfaledzőből lett HC, biztosak lehetünk benne, hogy az atlantai védelem mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megfelelő nyomást generáljon.

Matchup: Patriots

Speciális egységek:

A speciális egységek áttekintését kezdjük a rúgókkal, hiszen ők azok, akik szinte garantálhatóan pontokkal segítik majd a csapataikat. Talán lesz, akit meglep a dolog, de mi ebben a matchupban egyértelműen Matt Bryantet hoznánk ki győztesként Stephen Gostkowski ellenében. A Patriots rúgója ugyanis egész évben úgy játszott, mint akiben kissé benne maradt az a tavalyi AFC döntőben kihagyott extrapont. A playoff-tapasztalat persze egyértelműen mellette szól, de a formát tekintve Braynt sokkal ígéretesebb. Ha Justin Tucker nem produkál ilyen idényt, egyértelműen az Atlanta rúgója lett volna a szezon sztárja, hiszen az alapszakaszban 37-ből 34 mezőnygólt értékesített, 57 extrapontjából pedig csak egyet hagyott ki. Eközben Gostkowski jóval kevesebb próbálkozásból 5 field goalt és 3 extrapontot is rontott.

A punterek összehasonlítását szintén Matt Bosher nyeri, hiszen csaknem 2 yarddal jobb átlaggal rúgott, mint Ryan Allen, de ha a visszahordás után számolt eredményeket nézzük,  már a Pats a jobb. A New England cover csapata ugyanis az egyik legeredményesebb a ligában, akár puntokról, akár kickoffokról van szó. A Matthew Slater és Nate Ebner nevével fémjelzett egység nem engedett TD-t az alapszakaszban, a különböző rúgások után pedig 35 yard volt a legtöbb, amit megtettek ellenük, azt is egy kickoffot követően.

Houstonban már tudják: figyelni kell Dion Lewisra a visszahordásoknál.

Bár a Falcons speciális egysége szintén nem engedett TD-t az alapszakaszban, többször is meggyűlt a bajuk a visszahordókkal. Legutóbb éppen a playoffban lehettünk ennek szemtanúi, amikor a Seahawks veteránja, Devin Hester újra a legszebb napjait idézte a Sólymok ellen. És ha már szóba kerültek a visszahordók: nos, az atlantai Eric Weems nem váltotta meg a világot, igaz a Julian Edelmannal és Cyrus Jonesszal próbálkozó New England sem. A Patsnek viszont Dion Lewis révén volt egy visszahordott kirúgása a Texans ellen, ami nálunk abszolút egálra hozza ki a speciális egységek összevetését.

Matchup: Döntetlen

Eredményhirdetés, tipp:

Amennyiben az utóbbi döntetlenért fél pontokat adunk, akkor a Pats 6,5-2,5 arányban győzedelmeskedett, vagyis a matchupok alapján egyértelmű esélyesei a találkozónak.  Ha viszont az igazán fontos összehasonlításokat vesszük alapul (vagyis az utolsó három szempontot), már sokkal kiegyenlítettebb az állás (1,5-1,5), így aligha meglepő, hogy szoros, kiélezett meccset várunk a felek között.

Amit előre ki lehet jelenteni, hogy egy sokpontos találkozó a Falconsnak kedvezne. A New England persze egy ilyen játékhelyzetben is képes lehet tartani a lépést, de az ő játéktervükben biztosan nem egy „ahány drive, annyi TD” meccs szerepel. Szintén érdekes lesz látni, hogy az Atlanta mire megy az első támadásával. Matt Ryanék ugyanis már zsinórban 7 mérkőzésen szereztek TD-t a nyitódrive során, és alighanem most is megnyugtatná őket, ha rögtön pontokat tudnának a táblára tenni (pláne akkor, ha ehhez még vezetés is párosulna). A bostoniaknak ugyanis nincsenek túl jó emlékeik az olyan döntőkről, ahol már korán kapaszkodniuk kellett, és az alapszakaszban is ritkán fordult elő, hogy Bradyék nem előnyből játszottak.

Az viszont, hogy a legutóbbi bekezdésben szinte csak a Falcons esélyeiről és lehetőségeiről értekeztünk, jól mutatja, hogy mi magunk is a Patriots győzelmére számítunk. Rendhagyó módon azonban azt is eláruljuk, hogy ezúttal a Falcons sikerének örülnénk jobban, ugyanis szeretnénk, ha idén újabb csapattal bővülne a Super Bowl győztes franchise-ok listája.

Végezetül pedig szeretnénk jelezni, hogy a tdmagazin.hu szerkesztősége a következő napokban, hetekben kisebb átszervezésen megy keresztül, így a döntőről és a liga további eseményeiről a mi tollunkból leghamarabb a nyomtatott magazin hasábjain olvashattok! Hogy mit is jelent ez az átszervezés a gyakorlatban, arról majd csak később tudunk további információval szolgálni, de addig is mindenkinek jó meccsnézést kívánunk, és köszönjük, hogy a 2016-os idényben is minket olvastatok!