Bár a pályán lévő játékosok teljesítményét aligha befolyásolja, hogy a „történelem előtti időkben” hogyan szerepelt csapatuk a nagydöntőkben, véleményünk szerint úgy illendő, hogy a jeles esemény előtt röviden megemlékezünk a két franchise és a Lombardi trófea közös múltjáról. A Seahawks esetében ez mindössze egy mérkőzést ölel majd fel, a Broncos viszont már hatszor is játszhatott a szezon utolsó meccsén, így nem ez lesz a TD Magazin történetének legrövidebb cikke.
Seattle Seahawks: 1 Super Bowl, 0 győzelem, 1 vereség
Super Bowl XL
Az 1976 óta létező franchise eddig mindösszesen egyszer tudott Super Bowlba jutni, mégpedig nem is olyan régen, 2005-ben. Érdekesség, hogy a halászsasok akkor is az NFC első kiemeltjeként zárták az alapszakaszt, így végig hazai pályán játszhattak a playoffban. A Divisional Roundban a Washingtont győzték le 20-10 arányban, míg az NFC döntőt a Carolina ellen nyerték meg 34-14-re. Az irányító, Matt Hasselback és a futó, Shaun Alexander nevével fémjelzett csapat tehát magabiztosan menetelt, a döntőben azonban megbotlott az AFC hatodik kiemeltjeként rájátszásba jutó Steelers ellen.
A Ford Fielden rendezett találkozón a Seattle szerzett vezetést egy mezőnygóllal, ezt követően azonban csak futottak az eredmény után. A védelmek csatáját hozó mérkőzésen 14-10-nél még mutatkozott esély arra, hogy a Seahawks esetleg visszakapaszkodjon, de ekkor érkezett a Super Bowlok történetének első elkapó által adott TD-passza Antwan Randle El-től, amelyet a végül MVP-nek is megválasztott Hines Ward kapott el. A Steelers így 21-10-re nyerni tudott, a Seahawks pedig hiába maradt a következő években is domináns, mostanáig képtelen volt újra eljutni a nagydöntőig.
Denver Broncos: 6 Super Bowl, 2 győzelem, 4 vereség
Super Bowl XII
Az 1960 óta létező franchise-nak 17 évet kellet várnia arra, hogy története során először Super Bowlt játszhasson. 1977-ben a Denver első kiemeltként jutott a playoffba, és az akkor még nyolccsapatos rájátszásból is magabiztosan továbbjutott (a Steelers ellen 34-21-re, a Raiders ellen 20-17-re tudtak győzni). A döntőben azonban az NFC első kiemeltje, a Dallas Cowboys következett a Louisiana Superdome-ban, és Red Miller vezetőedző hiába halmozta a bravúrokat első szezonjában, Amerika csapata túl nagy kihívásnak bizonyult.
A Broncos védelmét akkoriban csak Orange Crush-nak becézték, de döntő inkább a dallasi Doomsday Defense-ről marad emlékezetes, hiszen a Cowboys pontot sem engedett a Broncos-nak az első félidőben, viszont összesen hét turnovert erőszakolt ki. A Vadlovak irányítója, a korábban a Dallasszal is Super Bowlt játszó Craig Morton az egész alapszakaszban összesen 8 interceptiont dobott, a döntőben viszont csak az első félidőben négyet, és három fumble-t is vétett. A Denvernek így esélye sem volt, és végül 27-10-re elvesztette a franchise történetének első döntőjét.
A kudarc évei: Super Bowl XXI, Super Bowl XXII, Super Bowl XIV
Morton után John Elway lett a Broncos irányítója, akit eredetileg a Baltimore Colts draftolt 1/1-esként. Csakhogy Elway nem akart a régóta gyengélkedő csapatban játszani, ezért kijelentette, ha nem cserélik el, a baseballt választja. A Colts végül kötélnek állt, így került Elway a Broncos-ba, ahol négy év alatt háromszor is Super Bowlba vezette csapatát, de mindannyiszor kikapott.
1986-ban egy kiváló, 11-5-ös alapszakasz után a Broncos a rájátszásban is megállíthatatlannak bizonyult. A Patriots-t 22-17-re verték meg, „A Drive” miatt legendássá váló Browns elleni meccsen pedig hosszabbításban győztek 23-20-ra. A döntőben aztán az NFC első kiemeltje, a Giants következett, amely átgyalogolt a Vadlovakon. Pedig ezúttal jól sikerült az első félidő (10-9-re vezetett a Broncos), a második játékrészben azonban 30 pontot nyeltek be, és végül 39-20-ra kikaptak.
A következő évben kísértetiesen hasonlóan alakult az AFC forgatókönyve, azzal a különbséggel, hogy a coloradóiak a Divisional Roundban ezúttal a Houstont győzték le, majd ismét szoros meccsen nyertek a Browns ellen. A döntőben aztán harmadszor is egy NFC East csapat következett, ezúttal a Washington Redskins. A Broncos pedig sokadszor is beleszaladt a késbe: 10-0-s első negyed után ugyanis 35 pontot kaptak csak a második 15 percben (természetesen NFL rekord), innen pedig megint nem volt visszaút. A vége 42-10 lett a Rézbőrűeknek, Doug Williams, a csapat irányítója pedig a mai napig az egyetlen afro-amerikai QB, aki kezdőként Super Bowlt nyert.
Ezután egy év szünet következett, majd 1989-ben Elway ismét visszatért a nagydöntőbe. Az AFC első helyen kiemelt Denver igazi favoritnak számított, így nem volt meglepő, hogy a Pittsburgh, majd sokadszor is a Cleveland testén keresztül bejutott a Super Bowlba. Csakhogy a döntőben a Joe Montana nevével fémjelzett San Francisco következett, a 49ers pedig minden idők legsimább döntőjében 55-10-re átgázolt a Vadlovakon. Hogy ezek után mi adott erőt Elwaynek ahhoz, hogy tovább próbálkozzon, nem tudni, de jól tette, hogy nem adta fel…
A siker évei: Super Bowl XXXII, Super Bowl XXXIII
Persze nem adták könnyen a sikert. Az irányítónak csaknem egy évtizedet kellett várnia, hogy újra pályára léphessen a szezon utolsó meccsén, de végül sikerrel járt. A Broncos-nak ezúttal a Jacksonville, a Kansas és a Pittsburgh ellen kellett bizonyítania az újabb döntőért, ahol Brett Favre és a Green Bay Packers várta őket. A sors fintora, hogy annyi nagy meccs után ez a találkozó nem John Elway-ről szólt, hanem a futóról, Terrell Davisről, aki 3 futott TD-vel segítette 31-24-es győzelemhez a Broncos-t egy rendkívül szoros döntőben, de ezt aligha bánta bárki is Coloradóban. És ha egyszer egy üzlet beindul…
A Broncos 27 évet várt az első sikerre, a következőre azonban csak alig több mint 365 napot kellett. Az 1998-as alapszakaszt 14-2-vel záró Denver ugyanis hihetetlen magabiztossággal készült a címvédésre: 38-3-ra elkaszálták a Miamit, majd 23-10-re nyertek a Jets ellen. A döntőben a szintén 14-2-es alapszakaszt záró Falcons volt az ellenfél, de ez a találkozó sem volt sokáig szoros. A Vadlovak végül 34-19-re győztek, John Elway pedig 38 évesen, karrierje utolsó meccsén végre Super Bowl MVP lett. Még szerencse, hogy nem baseballozni ment...
