A szezon csúcspontja
Talán sosem volt még olyan kemény csoport az NFL történetében, mint a 2013-as NFC West, amit jól mutat, hogy a Cardinals 10-6-os mérleggel is le tudott maradni a rájátszásról. Ha a divíziót nem számoljuk, a Pintyek mindössze két playoff-csapat ellenében buktak egész évben (a Saints és az Eagles ellen, mindkettőt idegenben), viszont a csoporton belül csak 2-4-es mérleggel végeztek. Oda vissza kikaptak a 49ers-től, a Rams ellen idegenben és Seahawks ellen otthon, amit még azzal sem tudtak kompenzálni, hogy idegenben sikerült legyűrniük a Halászsasokat, ami egyértelműen az idény csúcspontja volt.
Ha egy csapat mindössze 16 first downt tud felmutatni egy meccsen, a gárda irányítója pedig 1 TD-átadás mellett 4 interceptiont is dob, akkor nagyon ritkán szokott nyerni, az Arizonának mégis sikerült, mégpedig a későbbi bajnok Seahawks otthonában. A 16. héten az életben maradás volt a tét a Pintyeknek, akik nem kisebb bravúrra vállalkoztak, mint hogy 14 veretlenül megvívott hazai mérkőzés után legyőzzék a Seattle-t. Mondhatjuk úgy is, hogy a 17-10-re végződő találkozón a védelmek domináltak, meg azt is, hogy borzalmasan teljesítettek a támadók, de a lényegen nem változtat: az egész meccsen gyengén irányító Carson Palmer alig kettő perccel a vége előtt úgy döntött, célba veszi egész nap leradírozott elkapóját, Michael Floydot, és egy 31 yardos TD-passzal megnyerte a meccset csapatának. Ez volt Russell Wilson karrierjének első, és azóta is egyetlen hazai veresége. Egy héttel később a Cardinals kiesett a rájátszásból, a Seahawks pedig február elején régen látott dominanciával bajnok lett, de erre a csúnya, szenvedős győzelemre akkor is sokáig szívesen emlékeznek majd vissza a sivatagban.
A szezon mélypontja
A 2-4-es divíziómérleg ellenére nem csak a csoporton belüli mutatón ment el a playoff. A harmadik héten ugyanis a Cards a Saints-cel találkozott, és mint az idény végén kiderült, ez a mérkőzés döntötte el, hogy a New Orleans kapta meg az utolsó szabadkártyát az NFC-ben. A 11-5-tel végző Szentek ugyanis hazai pályán győzni tudtak, mégpedig igen simán, mi pedig akkor azt gondoltuk az 1-2-vel álló Pintyekről, hogy idén az első 10-ben választhatnak majd maguknak franchise irányítót a drafton. Már csak azért is, mert Carson Palmer ezen a találkozón is rendkívül gyengén játszott, passzainak éppen csak a fele talált embert, két interceptiont dobott, és az első pontszerző drive-ot leszámítva gyakorlatilag egyetlen értékelhető megmozdulása sem volt. Persze a támadófal sem volt a segítségére, amely négy sacket engedélyezett, a szezon során sokat méltatott védelem ellen pedig 423 yardot szerzett a Saints a 31-7-es vereség alkalmával. Jól tudjuk, hogy a sportban nincs ha, de ha ezt a meccset a Cardinals nyeri, ki tudja mi történik a szezonban, hiszen régóta ők voltak az egyetlenek, akik győzni tudtak a CenturyLink Fielden…
A legnagyobb play:
Az újonc Tyrann Mathieu az első meccsén azonnal bemutatkozott a Cardinals szurkolóinak. Zseniális védekezés.
Legfontosabb teendők:
- Feljavítani a Rashard Mendenhall meglepő visszavonulásával még gyengébbé váló futójátékot, amely mindössze a 23. legjobb volt 2013-ban
- Javítani a divízión belüli mérlegen (8-16 az utóbbi négy szezonban)
- Megtalálni a Browns-ba távozó Karlos Dansby utódját
