Csúcspont, mélypont és a legnagyobb play, avagy visszatekintünk a 4-12-es mérleggel végződő 2013-as idényre, valamint a három legfontosabb nyári teendőről is szót ejtünk.

A szezon csúcspontja

Talán egyetlen olyan pillanat volt a szezonban, amikor a Raiders rajongói elhihették, hogy a csapatuk idén többre hivatott, mint az elmúlt években: miután 27-17-re legyőzték a későbbi playoff-résztvevő Chargers-t az ötödik héten. Az első négy fordulóban ugyan csak egy győzelmet arattak a Jaguars ellen, de a Colts és a Broncos elleni vereségek előre kalkulálhatóak voltak. Egyedül a gyenge Redskins elleni zakó volt váratlan, de ott a szurkolók azzal nyugtathatták magukat, hogy Terrelle Pryor agyrázkódása miatt nem a legjobb kerettel álltak ki a fosztogatók. Főleg miután azt láthatták, hogy a következő fordulóban az Oakland minden idők legkésőbb lejátszott keleti parti mérkőzésén remek játékkal rukkol elő a csoportrivális San Diegóval szemben.

Terrelle Pryor szinte hibátlanul teljesített, 8 célpontot is foglalkoztatott, valamint 2 TD passzt is kiosztott. A védelem nem engedett pontot az első félidőben és összesen 5 labdát szerzett a találkozón, Sebastian Janikowski pedig két távoli mezőnygólt is értékesített. A remek győzelem után a Raiders 2-3-mal állt, és miután zsinórban hat mérkőzést nyertek a Kansas otthonában, az Arrowhead Stadiumban, a sorsolásuk pedig nem volt túl kemény, joggal bízhattak abban, hogy ez volt az utolsó alkalom a szezonban, amikor negatív mutatóval állnak. Csakhogy...

A szezon mélypontja

...csakhogy a következő fordulóban, a Kansas City ellen eljött a szezon mélypontja. Nem is a 24-7-es vereség volt az aggasztó (bár ekkor szerezte a legkevesebb pontot az offense), hiszen kapott nagyobb zakót is a csapat, és ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó negyedre 14-7-tel fordultak a felek, akkor még azt sem mondhatjuk, hogy hamar eldőlt a találkozó. Sokkal inkább az volt elkeserítő, hogy Terrelle Pryort tíz (!) alkalommal sackelték, és az irányítót emellett három interceptionbe is sikerült belehajszolni.

Ekkor tudatosult talán minden Raiders szurkolóban, hogy egy mobilis QB nem jelenti azt, hogy nincs szükség normális támadófalra és kidolgozott offense stratégiára. Ezzel pedig világossá vált, hogy a Raiders-nek még mindig hosszú évekre lesz szüksége ahhoz, hogy olyan versenyképes franchise-zá nője ki magát, mint amilyen a 2000-es évek elején volt.

Legnagyobb play:

A Raiders legjobb játéka a szezon legnagyobb megmozdulásai között is helyet kaphatna, hiszen Terrelle Pryor 93 yardos futása minden idők leghosszabb megiramodása irányítótól az NFL-ben. A playről készült gif önmagáért beszél, mi csak a Steelers LB-inek és a felfutó safety-nek a reakcióidejére hívnánk fel a figyelmet.

Legfontosabb teendők:

- Megtalálni Darren McFadden utódját.

- Tisztázni a többségében rövid távra igazolt védők szerződéseit és bevállalni a hosszútávra való építkezést.

- Megoldani a Rich Gannon visszavonulása óta húzódó irányítókérdést.

Tetszett a cikk?
Ossza meg ismerőseivel