Amerikában az európai focira jellemző gusztustalanságnak tartják a sportpályán való színészkedést.
Nem tudni, Lovie Smith hányszor imitált vízbe ugró mozdulatot a partvonal mellett, de a Chicago visszavonult linebackerének, Brian Urlachernek hála az most már nem titok, hogy ilyenkor valakinek el kellett feküdnie a pályán. Ahogy Urlacher fogalmazott, a taktika része volt, hogy az „kijelölt műugró” vagy szabadabb fordításban műesésért felelős játékos sérülést szimulált, így megtörve az ellenfél lendületét és támadását.
A trükköt főleg akkor alkalmazták, ha az ellenfél no huddle offense-zel támadt, vagyis előre megbeszélt játékhívásokat alkalmazott, ahelyett, hogy a játék előtt a huddle-ben összegyűlve beszélték volna meg a következő játékhívást. Ilyenkor a védelemnek csak másodpercei vannak felállni és reagálni a támadók elhelyezkedésére, cserére pedig szinte egyáltalán nincs lehetőség. Érthető tehát, hogy az edzők próbáltak kitalálni valamit, aminek köszönhetően nem kell időkérést elhasználni, a játékosok mégis szusszanhatnak egyet. Így került a képbe az amerikai sportpályákon igencsak elítélt színészkedés. A szurkolók általában európai focistáknak szokták gúnyolni azokat, akiket rajtakapnak, aminél nagyobb sértést nehezen kaphatna egy NFL-játékos. Persze nagyon ritkán kapnak rajta bárkit is...
Mivel a bírók nem tudják felmérni, hogy a földön maradt védő valóban sérült-e, a nem túl sportszerű trükköt felfedni szinte lehetetlen. Persze vannak olyan esetek, amikor homokszem kerül a gépezetbe... 2011-ben a Giants-nél valószínűleg nem volt megbeszélve, hogy ki az ügyeletes műugró, így fordulhatott elő, hogy a Rams no huddle támadását megszakítva ketten is kidőltek a lábukat fájlalva. Akkor hatalmas felháborodást keltett az eset, a liga nagy büntetéseket helyezett kilátásba, illetve felhívta a figyelmet a szabálykönyv adta – igencsak szűkös – lehetőségekre. A zebráknak ugyanis lehetőségük van úgy megítélni, hogy egy játékos taktikai okokból szimulál, és ezért elvehetnek egy időkérést az adott csapattól, yardbüntetést azonban nem adhatnak. Ez persze nem túl nagy visszatartó erő. Gondoljunk csak bele: a legrosszabb esetben bukik a csapat egy időkérést, amit ha nem színészkednének, úgyis fel kellene használniuk. Csakhogy nincs olyan bíró a ligában, aki be merné vállalni, hogy alkalmazza is a szabályt a gyakorlatban, hiszen a mai játékosok annyi kisebb-nagyobb sérülést összeszedtek már, hogy egy papírgyűjtésre elegendő orvosi lelettel tudnák bizonyítani igazukat a mérkőzést követően.
