A Wonderlic-tesztet 1936-ban fejlesztette ki Eldon F. Wonderlic, aki egy gyorsan elvégezhető intelligencia vizsgálati módszerrel szerette volna felmérni az emberek matematikai, logikai, nyelvtani és általános kognitív képességeit. A feladat nem bonyolult: 50 kérdésre kell választ adni 12 perc alatt egy feleletválasztós űrlapon. A tesztet előszeretettel alkalmazták iskolai felmérők, egyetemi felvételik és állásinterjúk alkalmával. Az NFL-ben a 70-es években kezdték használni, amikor Tom Landry, a Dallas Cowboys edzője úgy gondolta, ez a módszer alkalmas lehet az újoncok képességeinek felmérésére. Bár sosem sikerült bizonyítani semmilyen korrelációt a játékosok karrierje és Wonderlic-eredményei között, a tesztet a liga is átvette, és a mai napig kitölteti a Combine-on az újoncokkal.
A probléma ott kezdődik, hogy a fizikai felmérőkkel szemben a Wonderlic-eredmények nem nyilvánosak. Az újoncok azzal a feltétellel töltik ki ugyanis a papírt, hogy a csapatokon kívül senki sem tudja majd meg, hogyan szerepeltek, ez azonban szinte sosincs így. Évek óta megszokott trend ugyanis, hogy a legfontosabb prospectek pontszámai a draft előtti napokban kiszivárognak. Idén a két top-irányító, Jameis Winston és Marcus Mariota Wonderlic-eredményei derültek ki (először): előbbi 27, utóbbi 33 pontot szerzett. A szaksajtóban természetesen rögtön megindult a matek: „Peyton Manning annak idején 28 pontos volt, Aaron Rodgers pedig 35, tehát akkor nagyjából hozzájuk érdemes mérni őket.”
Minket azonban – miután soha senki nem bizonyított még összefüggéseket az eredmények és a fociban való eredményesség között – ez nem igazán érdekel most. Az sokkal inkább, hogy miért kell minden évben ez a színjáték, amelynek keretében titokban tartják az eredményeket, amelyek mégis kiszivárognak. Miért nem nyilvános a teszt, vagy miért nem védik meg az eredményeket? Egyáltalán szükség van erre a felmérőre? Van valamilyen befolyása a csapatokra nézve?
Szerencsére nálunk avatottabb szakértők is foglalkoztak a kérdéssel az NBC Sports Network stúdiójában, így kiderült, nem vagyunk egyedül a véleményünkkel. A ProFootballTalk felkérésére két korábbi futballista, Ross Tucker és Jon Ritchie beszélgettek a témáról. Bár egyikük sem futott be különösebben fényes karriert, közös bennük, hogy jó nevű egyetemről kerültek az NFL-be: Tucker a Princetonon, Ritchie a Stanfordon tanult a foci mellett. De nem csak ebben hasonlítanak, hanem abban is, hogy komolytalannak tartják az NFL jelenlegi rendszerét. Nem értik, hogy ha a fizikai felmérők eredményei nyilvánosak, az intelligencia tesztét miért nem lehet nyilvánossá tenni. Tucker szerint lehet, hogy valakinek éppen a szellemi képességei erősebbek, míg 40 yardon borzalmasan lassú. A csapatok hiába tudják mindkét eredményt, a média nem fogja méltatni a játékos agyi kapacitását, csak a lassú 40 yardért fogja ekézni, aminek köszönhetően az adott újoncnak igencsak rossz lesz a sajtója. Persze csak addig, amíg esetleg ki nem szivárog a Wonderlic-tesztjének eredménye...
A két vendég szerint nyilvánvalóvá vált, hogy az NFL nem képes ezeket az adatokat megvédeni, így nyilvánossá, és ennek megfelelően teljesen fakultatívvá kellene tenni ezt a felmérőt is, de Jon Ritchie például a megszüntetés gondolatával is eljátszott. Mint elmondta, ő a mai napig nem tudja, mennyi pontot ért el 1998-ban, és nincs is lehetősége visszakeresni. Ráadásul az egész teszt komolytalan volt emlékei szerint. A pályán kellett kitölteniük a felmérőt, és mivel minden ceruza elfogyott, neki tollat kellett használnia. Mondani sem kell, szanaszét lyuggatta a papírt, miközben féloldalra dőlve próbálta kitölteni az űrlapot a műfüvön. Szerinte egy ilyen teszt nem adhat hiteles képet, akármi is a célja.
Ezt egyébként NFL-es berkeken belül is elismerik. A legtöbb megfigyelő szerint a Wonderlic-teszt jelentősége az elmúlt évtizedben rengeteget csökkent. Tucker és Ritchie szerint ma már csak annak van jelentősége, ha valaki szélsőséges eredményt produkál: például nagyon alacsony vagy nagyon magas pontszámot ér el. Érdekesség, hogy a két játékos egyetértett abban, hogy inkább az utóbbi veszélyes. Szerintük ugyanis az edzők jó futball-IQ-val, de nem jó IQ-val rendelkező játékosokat akarnak. Olyanokat, akik irányíthatók, és nem kezdenek el vitatkozni az edzőkkel azért, mert intelligensebbnek gondolják magukat náluk. Márpedig Tucker és Ritchie úgy gondolja, a magas Wonderlic-eredménnyel végzőknél fennáll ez a veszély...
Képünk a colts.com-ról származik.
