Amerikában különösen nagy tisztelet övezi a közszolgálatot teljesítőket, így a katonák és a rendőrök mellett a tűzoltókat is. Talán ez az oka annak, hogy Danny Watkins-t, az Eagles 2011-es első körös draftpickjét sosem hurcolta meg nyilvánosan a média, pedig lett volna oka rá. A tűzoltóból lett futballjátékos ugyanis született tehetség volt, aki ráadásul Howard Muddal, a liga történetének egyik legtiszteltebb támadófal edzőjével dolgozhatott. Csakhogy a profik között rájött, hiába jó a fizetés, és hiába adatott meg neki minden ahhoz, hogy a liga egyik legjobbja legyen a posztján, ő nem ezt akarja csinálni. Vissza is ment tűzoltónak. De ne szaladjunk ennyire előre...
A kanadai Danny Watkins már gyerekként is kipróbált bizonyos csapatsportokat, de amerikai foci meccset 22 évesen nézett végig először – akkor is kényszerből. A hihetetlen testi adottságokkal bíró játékos korábban próbálkozott a hokival és a rögbivel, de termete miatt egyikben sem tudott kiteljesedni – igaz nem is akart. Érdeklődésének középpontjában ugyanis a tűzoltóság állt, minden szabadidejét ennek szentelte, így 16 évesen édesanyja elzavarta a helyi tűzoltó állomásra. Watkins addig kérlelte a helyi tűzoltó parancsnokot, amíg felvették junior önkéntesnek, és miután a szülői engedélyt is megkapta, beállt részmunkaidős tűzoltónak. Az állomáson hamar nagy népszerűségre tett szert. Nem csak vidám, mosolygós természete miatt, hanem azért is, mert igazi fanatikus volt. Amikor a többi játékos kártyázott, ő akkor is a felszerelést ellenőrizte. Ahogy a Sport Illustrated fogalmaz: „Watkins volt a tűzoltóság Peyton Manningje”.
Kiváló testi erejének nagy hasznát vették a szervnél, de mivel jó képességű fiú volt – a Combine alatt kitöltött Wonderlic tesztje is 40 pontos lett(!) – szeretett volna szellemileg is fejlődni. Úgy gondolta, csak akkor lehet főállású, ha iskolát is végez, ezért jelentkezett Észak-Amerika egyik legjobb képzésére, a kaliforniai Butte-ba. Itt került kapcsolatba az amerikai futballal is, 22 évesen. Leendő edzője ekkor nézette meg vele az első focimeccset, és bár csak két héttel a szezon elindulása előtt ment le az első tréningre, azonnal kezdő lett az iskola támadófalában. Edzői rögtön tudták, hogy gyöngyszemre bukkantak, akit nem is akartak kisajátítani maguknak, így 2009 nyarán szétküldték a videóit az országban. Sok iskola jelentkezett, Watkins azonban a Baylor mellett döntött, ahonnan éppen akkor vitték el Jason Smith-t a draft második pickjével St. Louisba.
Távozása ellenére Jason Smith nem feledkezett el volt csapatáról, és Watkins-t is gondozásába vette. Nem véletlenül, hiszen ő is látta, hogy a srác nem akármilyen tehetség. A scoutok körében Robert Griffin mellett hamar a csapat legnépszerűbb játékosa lett, amihez hozzájárult az is, hogy alig pár találkozóval a háta mögött egyszerűen leradírozta a texasi Von Millert, aki az egyetemi foci legjobb passrushere volt akkoriban. Bár a maga 26 évével Watkins erősen túlkorosnak számított, az egyik legígéretesebb tehetségnek tartották egyetemi szinten, ezért meg is hívták a Senior Bowlra. Dannyben ekkor tudatosult először, hogy a foci nem csak a hobbija lehet, de akár meg is élhet belőle. A Senior Bowlon, a Pro Dayen és a Combine-on is kitett magáért, így a draft előtt már az első körös jelöltek között tartották számon. Miután Watkins megtudta, micsoda pénzeket kereshet a hobbijával, elhatározta, hogy profinak áll, de a hozzáállása sosem lett professzionális.
Ha a csapatok megfigyelői már a draft előtt tudták volna például, hogy Watkins csak azért jön el személyesen is a New York-i börzére, hogy megnézhesse a World Trade Center helyén található Grand Zero emlékművet, és végiglátogathassa a hősi halált halt tűzoltók állomásait, valószínűleg ki sem választják. Mindez azonban titokban maradt, így a falemberre ácsingózó Eagles le is csapott rá az első kör 23. pickjével.
Csakhogy már a nyáron kiderült, rossz lóra tettek. Mudd elmondása szerint ugyanis Watkinsszal minden edzésen elölről kellett kezdeni a munkát. Ha valamit végre megértett, és elsajátított, másnap megint nem azt csinálta, Mudd pedig – valamelyest érthetően – hamar elvesztette a türelmét. A játékos ettől csak még görcsösebbé vált, a közös munka pedig ellehetetlenült. A szezont nem is vele kezdte a csapat, és csak az 5. héten mutatkozott be a profik között, katasztrofális játékkal. Ennek ellenére Andy Reid vezetőedző tovább erőltette, így az összes hátralévő mérkőzésen kezdő volt, de nem azért, mert rászolgált volna.
Watkins ráadásul nem csak a pályán tűnt motiválatlannak. Hétfőnként Mudd edző mindig megkérdezte a falemberektől, hogy megnézték-e az előző napi meccset, a srácok pedig általában igennel válaszoltak. A tréner tudta, hogy Jason Peters például hazudott neki, hiszen ő csak kedd reggelente szokta visszanézni a találkozókat, de ez nem zavarta. Az viszont annál inkább, hogy Watkins rendszeresen nemmel válaszolt, és keddre sem pótolta mulasztását. Mindez főleg azért volt furcsa, mert Watkins nem volt az a kicsapongó alkat. Olyannyira, hogy a csapattársakkal sem ápolt különösebben szoros viszonyt, nem járt szórakozni, nem volt semmilyen pályán kívüli ügye. Az egyetlen hobbija az volt, hogy körbelátogatta a philadelphiai tűzoltóállomásokat, emellett pedig saját kezűleg újította fel philadelphiai házát, gyerekkori barátai segítségével.
Pedig a csapattársak is próbáltak vele barátkozni. Evan Mathis és Jason Kelce még odáig is elment, hogy megkérték Mudd edzőt, változtasson a stílusán, és legyen sokkal türelmesebb és kedvesebb az egyébként érzékeny Watkinsszal. Eredményt azonban így sem sikerült elérni: a játékost második szezonjában 6 mérkőzés után a padra ültették, és amikor Andy Reidet, Howard Muddot, valamint a többi edzőt kirúgták, várható volt, hogy neki is mennie kell. A távozásra nem is kellett sokat várni, az új edző, Chip Kelly az elsők között vált meg tőle. Watkins ezután menedzsere nyomására nem hagyott fel a focival, így Miamiba került, de az Incognito-ügy miatt itt sem lett több kedve a focihoz. Mindössze egy meccsen volt aktív, majd a szezon végén fel is hagyott a játékkal.
Danny Watkins ma ismét tűzoltóként dolgozik Dallasban. Bár rendszeresen keresik volt menedzserét a csapatok, végleg felhagyott a játékkal. Howard Mudd élete kudarcaként élte meg mindezt, vissza is vonult az edzősködéstől. Elmondása szerint ilyen okos és tehetséges játékossal nem nagyon volt dolga, de a mai napig nem érti, hogy nem találta meg vele a közös hangot. A csapattársak viszont haragot is éreztek a csalódottság mellett. Úgy vélték, az ex-tűzoltó amatőr hozzáállásával cserbenhagyta őket, miközben ők több éves munkával sem értek fel Watkins veleszületett tehetségéhez.
A játékost azonban mindez már nem nagyon érdekli. Nyilatkozni sem igazán akart, de decemberben, a Sports Illustrated kérésére végre megtörte a hallgatást. Elmondása szerint az NFL tele volt olyan dolgokkal, amiket ő nem tudott összeegyeztetni a saját személyiségével. Ennek ellenére a pályán igenis nagyon szeretett volna teljesíteni Philadelphiában, de egy könyöksérülés hátráltatta abban, hogy kiteljesedjen. Miamiban aztán a Martin-Incognito affér végleg megerősítette abban, hogy nem akar egy ilyen közösség része lenni, így hát a megkeresett dollármilliók ellenére visszatért eredeti hivatásához, ami annyira hiányzott neki, hiszen ő tűzoltónak született…
