A Green Bay az első félidőben kifárasztotta az Óriásokat, a másodikban pedig keresztbe lenyelte őket.
Három meglehetősen sima Wild Card meccs után az egyébként is legjobban várt Giants@Packers találkozó izgalmaiban reménykedhettünk csupán. Az első félidőben tulajdonképpen meg is kaptuk, amit vártunk, szoros, kiélezett küzdelmet vívott egymással a két együttes, sőt a New York-i csapat kezdte jobban a találkozót. Hiába játszott azonban magas hőfokon a védelem, valamint haladt előre szép drive-okkal a támadósor, igazán nagy ütést nem sikerült bevinnie Eli Manningéknek. Elejtett labdák és a Packers jól muzsikáló red zone védelme két mezőnygólon tartotta a vendégeket, majd a Sajtfejűek egy remek kezdőpozíciót, és Aaron Rodgers menekülési képességeit kihasználva, Davante Adams elkapott TD-jével a vezetést is megszerezték.
Már lassan elkezdtünk készülni a nagyszünetre, amikor Aaron Rodgers ismét elindította az offense-t a pályán, majd hat másodperccel a vége előtt tulajdonképpen minden mindegy alapon egy Hail Maryt is megpróbált. A Lions és a Cardinals után pedig még mindig van csapat, amelyik nem veszi komolyan Rodgers karjának erejét – ez lett ugyanis a Giants veszte is. Az end zone-ban tömörülő játékosok mögött Randall Cobb bújt ki, finoman helyet csinált magának (sokan nyilván nem fognak ezzel egyetérteni, de nálunk ennyi támasztás belefér), majd köszönte szépen az ölébe pottyanó labdát, amivel a Packers 14-6-os előnyre tett szert.
Összességében azt éreztük, hogy az első félidőben a Giants jobb volt, azonban az eredményjelző egészen mást mutatott. Amellett, hogy a szerencse a Green Bay mellé szegődött, az Óriások csak magukat hibáztathatták, amiért nem sikerült pontok tekintetében is jobban teljesíteniük.
A harmadik negyedben azonban újra felcsillant a remény, amikor a Packers érthetetlen módon megpróbált egy negyedik kísérletet a saját térfelén, amit a Giants sikeresen kivédekezett. Az ellentámadásból ráadásul Tavarres King szerzett 41 yardos elkapott touchdownt, így 14-13-ra jött fel a New York-i alakulat.
Innentől viszont beindult a Sajtfejű henger, olybá tűnt, hogy Giants defense kifáradt, a támadósor pedig továbbra sem működött tökéletesen, így a folytatásban 3 touchdownnal (Randall Cobb újabb két alkalommal, majd Aaron Ripkowski egy egyyardos futással), illetve egy mezőnygóllal már csak a hazaiak tettek pontokat a táblára. A végére már szinte tükörsimának tűnt a meccs, a Green Bay 38-13-ra nyert, ezzel a negyedik Wild Card találkozó is egyoldalú végeredménnyel zárult.
Három dolog tökéletesen mutatja a Giants játékosok dekoncentráltságát. Először is ott van az elkapók hétfői túrája. Nyilván a szabadnapján mindenki azt csinál, amit akar, de egy playoff meccs előtt szerintünk mégsem az a jó döntés, hogy többen is elugranak egy kicsit Miamiba. Valahol ebben az egész történetben kódolva volt, hogy ők lesznek a bűnbakok, és ha valaki csak egyet hibázik, akkor máris előkerül a félmeztelen hassüttetés. Ezen a találkozón ráadásul nem is egy hibát jegyezhettünk fel, hiszen csak Odell Beckham elejtett labdái kitesznek egy fél videót.
Ezen kívül ott van Bobby Rainey buta hibája a harmadik negyedből. A running back egy kickoff alkalmával ahelyett, hogy hagyta volna pályán kívülre pattanni a labdát, vagy úgy feküdt volna rá a játékszerre, hogy közben kilép az oldalvonalon, ahogy azt éppen a Packers esetében korábban már többször is láttuk, ő inkább elkapta azt, majd kiegyensúlyozta magát a pályáról, a háromyardosra kényszerítve saját támadósorát.
A harmadik dolog Clay Matthews kiharcolt és összeszedett fumble-je, amire nem is mondanánk semmit, a videó önmagáért beszél:
A Packers a második félidőben nyújtott játékával megérdemelt győzelmet aratott, és ilyen teljesítménnyel természetesen bárki ellen van esélye a győzelemre. Amit Araon Rodgersék az első félidőben mutatattak, az már problémásabb, de van egy hét a hibák javítására, és felkészülni a Dallas elleni meccsre. A nagyobb gondot inkább az jelenti, hogy a bordán fejelt Jordy Nelson, és a térdsérülést szenvedő, de a pályára visszatérő Ty Montgomery milyen állapotban lesznek arra a találkozóra.
