Féltünk attól, hogy - közhelyes kifejezéssel élve – a tét rányomja majd a bélyegét erre a Super Bowlra, de szerencsére ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A két csapat ugyanis egy végletekig izgalmas és kiélezett döntőt játszott egymással, amit végül egy utolsó percben született interception révén a Hazafiak nyertek meg.
Na de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen voltak fordulatok bőven az ezt megelőző 59 percben is. A New England sokkal összeszedettebben kezdte el a találkozót, de pontszerzésben ez egy darabig nem mutatkozott meg. Hiába haladt ugyanis jól az első két támadássorozatában a Patriots, előbb egy punt, majd egy red zone interception vetett véget az ígéretes akcióknak. A Seahawks a kettő között három ártalmatlan futásra volt képes, ráadásul a Brady-től ellopott labda sem okozhatott önfeledt örömet a csapatnak, hiszen a labdával megiramodó cornerback, Jeremy Lane elég durva sérülést szedett össze földet érés közben.
A Seattle ráadásul ezúttal sem tudott túl sok előrehaladást produkálni, igaz az első negyed végére azért legalább egy first down belefért, de a második játékrész már hamar újabb puntot hozott. Pont nélkül ért tehát véget az első 15 perc, ezen igyekezett változtatni először a New England, ami egy Tom Brady – Brandon LaFell 11 yardos összjátékkal sikerült is. Úgy tűnt azonban, hogy ez a címvédőt nem ébresztette föl, három kísérlet után megint Jon Ryan érkezhetett a pályára, bennünk pedig kezdett felderengeni, a Packers elleni főcsoportelődöntő. A védelem azonban állta a sarat, hamar leparancsolták a Hazafiak támadósorát is, majd Pete Carroll előkapta a cilinderéből Chris Matthews-t.
Azt a Chris Matthews-t, akit joggal nem ismert senki, hiszen az elkapó amellett, hogy még 2011-ben draftolatlan újoncként kipróbálhatta magát a Browns training campjében, nem sok vizet zavart eddig az NFL-ben. A receivert egyébként a keretszűkítések során tették lapátra Clevelandben, majd két évet húzott le a CFL-ben, mielőtt a Seahawks lecsapott rá, igaz itt is csak a special teamben használták, elkapása még csak véletlenül sem volt profi pályafutása során. Ő lépett tehát elő Russell Wilson elsőszámú célpontjának, és egy 44 yardos elkapással készítette elő a terepet Marshawn Lynch egyenlítő TD-futásának.
Ha pedig már a csapatok megtalálták az ellenfél célterületét, akkor nem is hagyták abba a pontgyártást, és a Patriots Rob Gronkowski elkapott TD-je révén tett szert megint előnyre, majd a Seahawks a korábban méltatott Matthews touchdownjával hamar kiegyenlített. A második negyed tehát 14-14 pontot hozott, így a nagyszünetben ezzel az eredménnyel álltak döntetlenre a csapatok.
A meccs így aztán alaposan felpörgött, és bár a félidő a hagyományoknak megfelelően ezúttal is hosszúra nyúlt, de Katy Perry műsora, valamint a szezon legjobb pillanataiból készült összeállítás is remekül sikerült, így ekkor sem unatkoztunk. (A Halftime Showról egyébként ma még lesz szó az oldalunkon.) A főszerep azonban mégiscsak a játékosoké, az izgalmak pedig csak ezután jöttek igazán, szóval térjünk is most vissza a találkozóhoz.
A Seahawks kezdhette a harmadik negyedet, és Matthews megint előkerült a semmiből egy hosszú játékra, összesen pedig 4 elkapással, 109 yarddal, valamint 1 touchdownnal zárta a meccset. Hiába jutott el azonban a címvédő a New England nyolcyardos vonalára, a TD-t nem sikerült begyötörni, így a meccs folyamán először átvette ugyan a vezetést Pete Carroll együttese, de csak egy mezőnygólnyival. Tom Brady azonban kicsit túlizgulta az ellentámadást, és egy elég rossz passzal próbálta megjátszani Rob Gronkowskit, amit Bobby Wagner le is fülelt. Az interceptiont követően pillanatok alatt az end zone elé ért a Seattle, és Doug Baldwin gyorsan touchdownra is váltotta a lehetőséget. 24-14-re vezetett ekkor a Seahawks, a fogadóirodák pedig minden bizonnyal elég jó pénzt fizettek arra, hogy a Patriots visszatalál a meccsbe.
Néhány punt után azonban a New England azért csak összekapta magát, és nyolc perccel a meccs vége előtt Brady Danny Amendolát találta meg egy hatpontos átadásra. Elképesztő izgalmak voltak, a két csapat szurkolói ekkorra valószínűleg már több infarktust is kihordtak lábon, de semleges nézőként is dörzsöltük a tenyerünket, várva a kiélezett végjátékot.
A Seahawks ráadásul nem is tudott érdemben válaszolni a New England zárkózásra, sőt egy Julian Edelman TD-vel már a 28-24-es előny is átkerült Bill Belichick együttesének oldalára. Két perce maradt a Seattle-nek arra, hogy az elveszített tíz pontos előnyt követően újra összekapja magát, és egy győztes touchdownnal megvédje címét. Bár szívesen elnézegettük volna a hosszabbítást is, de valahol örültünk, hogy egy mezőnygólnál nagyobb különbség volt a két csapat között, mert így nem lehetett biztonsági játékot játszani, bele kellett húznia Russell Wilsonéknak. Az irányító vállalkozott is becsülettel, előbb Lynch-nek osztott ki egy 31 yardos átadást, majd Jermaine Kearse felé dobott fel egy labdát, amit a receiver elképesztő mozdulatokkal szelídített meg.
Ekkor aztán minden Patriots drukker szeme előtt lepörgött David Tyree elkapása, és mi is kezdtük azt hinni, hogy másodszor is megtörténik egy hasonló vereség a Hazafiakkal. Lynch egy négyyardos szlalommal igyekezett tenni is ezért, ezzel a Seahawks eljutott az ellenfél egy yardosára, és fél perc volt még hátra az órán.
Ekkor azonban óriásit hibázott a Seattle edzői stábja, és ahelyett, hogy egy időkérés birtokában megpróbálták volna befuttatni Lynchet, passzjátékot választott a csapat, Wilson pedig eladta a labdát. Malcolm Butler ezzel az interceptionnel hős lett, a New Englandnek pedig nem volt más dolga, mint elszórakozni a maradék időt. Az indulatok azért egy kicsit elszabadultak ezekben a pillanatokban, de ekkora feszültségnél ez érthető, másodpercekkel később pedig a Patriots önfeledten ünnepelhetett, ugyanis újra felült a világ tetejére!
Figyeljétek egész nap a TD Magazin oldalát, ugyanis folyamatosan érkezünk a Super Bowllal kapcsolatos jobbnál-jobb anyagokkal!
